Ha valaki könyvünk szerkesztésekor, 2022 tavaszán ül le a fenti címmel egy könyvfejezetet elolvasni, azt gondolhatja, hogy korunk legfontosabb népegészségügyi kihívása a koronavírus pandémia megfékezése. Ez tulajdonképpen így is van, azonban egyfelől reményeink szerint egy-két éven belül sikerül elfogadhatóan alacsony szintre visszaszorítani az esetek számát, másfelől viszont azért, mert világjárvány van, a többi probléma még hirtelen nem tűnt el, sőt, akár fel is erősödhettek. Az alábbi fejezetben kísérletet teszünk arra, hogy vázlatosan bemutassuk Magyarország legfontosabb népegészségügyi kihívásait, különös tekintettel a serdülőkorra. 

Ahhoz, hogy megérthessük egy ország fő népegészségügyi problémáit, érteni kell azt is, hogy milyen jellemzőkkel írhatunk le ilyen jelenségeket. Egészségkárosodáshoz balesetek és betegségek vezetnek, ezért is szokás összefoglalóan betegségteherről szólni. Egy közösség (populáció) betegségterhét sok módon lehet jellemezni, kézenfekvő és elég közismert például a halálozások és az új megbetegedések száma és aránya (mortalitás és incidencia) illetve az, hogy egy adott (krónikus) betegségben egy adott pillanatban mennyien szenvednek (prevalencia). Sokszor idézett mutató még az ún. születéskor várható átlagos élettartam is. Ez a komplex mutató az egész népesség halálozási adatait összegezve tulajdonképpen azt mutatja meg, hogy egy adott évben egy újszülött fiú vagy lány hány életévre számíthat. Főképp országokat szoktak vele összehasonlítani, bár országon belüli összevetés is lehetséges. Gyakran előkerül még – a COVID óta a közbeszédben is – az ún. többlethalálozás kérdése is, amelyet vagy a korábbi évekhez, vagy egy külső, hazánkhoz képest kedvezőbb halálozási helyzetben lévő országhoz viszonyítva adhatunk meg. A DALY (Disability-Adjusted Life Years, egészségkárosodással korrigált életévek) nevű mutató már kevésbé ismert, pedig nagyon hasznos, mert egy mutatóban összegzi: • a korai halálozás következtében elvesztett életéveket (YLL – Years of Life Lost) • a károsodott egészségi állapotban leélt éveket (YLD – Years Lived with Disability). Egy „DALY” egyenlő egy olyan életévnyi veszteséggel, amit teljes egészségben lehetett volna megélni. A halálozási adatokkal csak annyit mondhatunk el, hogy mennyi ideig élnek, mikor halnak meg az emberek. Ezzel szemben a DALY komplexebb megítélést tesz lehetővé – ennek segítségével fejezhető ki a nem feltétlenül halálos, de az egészséget károsító betegségek okozta teher (1. ábra). [1] 

A különböző mutatókat tehát korábbi adatokhoz, illetve nemzetközi összehasonlításban érdemes nézni, hiszen valamihez hasonlítani kell jelenkori magunkat, hogy objektíven lássuk helyzetünket. A következő alfejezetekben a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataiból és jelentéseiből (főképp az Európai Lakossági Egészségfelmérésből – ELEF) illetve a COVID járvány előtti utolsó, 2019-es, az Európai Unió számára megküldött Egészségügyi országprofilból idézünk, illetve mutatunk be adatokat és összehasonlításokat. Ez utóbbiak a hivatalos EUROSTAT nemzetközi statisztikákon alapulnak (a teljes országprofil itt érhető el). A fenti jelentéseken túlmenően az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása (Health Behaviour in School-aged Children, HBSC) elnevezésű, négyévenként elvégzett nemzetközi kutatás eredményeiből is szemezgettünk. 

Hazánk egészségi állapot mutatói sajnos még mindig elmaradnak a legtöbb uniós országétól. A születéskor várható átlagos élettartam Magyarországon alacsonyabb, mint a legtöbb uniós országban annak ellenére, hogy ez a mutató több mint négy évvel emelkedett 2000 és 2017 között (2. ábra). (Meg kell említeni ugyanakkor azt is, hogy a növekedés magasabb, mint az EU átlag, ami 3,6 év volt azonos időszakban – tehát valamelyest közelebb kerültünk az európai átlaghoz).   

 

Évente hazánkban a koronavírust megelőző tízéves időszakban 126-131 ezer halálesetet regisztráltak, 2020-ban ez meghaladta a 141 ezret (1. táblázat). [3] 

Az ezer főre vetített halandóságban az EU-ban ezzel Magyarország az ötödik helyen áll (a mutató Bulgáriában a legmagasabb és Írországban a legalacsonyabb). A halálozás területi megoszlása országon belül sem egyenletes (3. ábra). [3]  

 

Továbbra is a keringési rendszer betegségei a vezető halálokok hazánkban és ezek sajnos szintén sokkal gyakoribbak Magyarországon, mint a legtöbb uniós országban. A fent említett jelentés EUROSTAT adatai szerint nálunk volt a legmagasabb a rosszindulatú daganatok (rák) okozta mortalitás 2016-ban; ezek közül a leggyakoribb halálokok a tüdőrák, a vastagbélrák, a májdaganat és az emlőrák voltak. Az országprofil szerint a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a rákos megbetegedések mellett Magyarországon a mozgásszervi problémák, a mentális egészségi problémák és a cukorbetegség gyakorolja a legnagyobb hatást a funkcióvesztéssel korrigált életévekre (DALY). Ezenfelül az utóbbi években a népesség elöregedése is hozzájárult a demenciák jelentette teher növekedéséhez. Az ELEF önbevalláson alapuló adatai alapján ötfokú skálán mérve a 15 éves és annál idősebb hazai lakosság átlagosan 3,7-re értékelte a saját egészségét 2019-ben. Az egészségi állapotot nagyon jónak vagy jónak (5-ös vagy 4-es) értékelők aránya hazánkban mindössze 60 százalék, ezzel az országok alsó negyedébe tartozunk (a legmagasabb arányt Írországban mérték). Az egészség önértékelése erőteljesen függ – különösen a középkorúak esetében – az iskolai végzettségtől, minél magasabb valakinek az iskolázottsága, annál nagyobb valószínűséggel mondja egészségi állapotát jónak. Az alábbi ábrán (amely Vokó Zoltán 2018-as összehasonlító tanulmányából származik) ezt az összefüggést kerettel emeltük ki. A vizsgált „esély” a nagyon jó / jó egészség esélyére vonatkozik, azaz a legmagasabb végzettségűek közel négyszer olyan gyakran mondják, hogy egészségi állapotuk jó vagy nagyon jó, mint a legfeljebb 8 általános iskolai osztályt végzett csoport (4. ábra). [4] 

 4. ábra A vélt egészség összefüggése a demográfiai és társadalmi-gazdasági tényezőkkel [4]

2019-ben az ELEF által vizsgált népesség közel fele (48%) nyilatkozott úgy, hogy van krónikus betegsége, amelyek közül a leggyakoribbak a mozgásszervi betegségek és a magasvérnyomás-betegség: minden harmadik magyar hipertóniában szenved. A 65 éves és annál idősebb magyaroknak már kétharmada számolt be legalább egy krónikus betegségről, amely arány 12 százalékponttal magasabb az uniós átlagnál. A további eredményeket áttekintve arra juthatunk, hogy krónikus betegségeknek nem csak a halandósága, de a prevalenciája is magasabb hazánkban, mint az átlag. A koronavírus pandémia a fent röviden bemutatott, nemzetközi összehasonlításban eleve kedvezőtlen helyzetben érte országunkat. A járvány hatásáról végleges elemzéseket a kézirat írásakor (2021. december) még nem olvashatunk, de az már sajnos most is látszik, hogy jelentős többlethalandósággal járt, az eddigi adatokról egy kiváló elemzés olvasható például itt. A koronavírus a mindennapi életben is jelentős, stresszel járó változásokat hozott (pl. munkahelyek elvesztése, családtagok halála, nehezebb egészségügyi hozzáférés). Emiatt elképzelhető, hogy sajnos hosszabb távon is kedvezőtlenül hat az amúgy is lassan javuló betegségteher mutatóinkra. 

Annak okát, hogy egyes országokban miért magasabb, máshol pedig miért alacsonyabb a halálozás, hosszú ideje kutatják a szakemberek. Természetesen közismert a génállományunk szerepe, amelyet környezeti tényezőnk vagy akár életmódunk is befolyásol. Az már régóta közismert, hogy életmódunknak nagy szerepe van abban, hogy milyen krónikus, akár korai halálhoz vezető betegségek alakulnak ki és ez természetesen kihat a halálozásra is. Az országprofil szerint Magyarországon a halálozások fele egészség-magatartásbeli kockázati tényezőknek tulajdonítható, mégpedig elsősorban a „nagy négyesnek”: a helytelen táplálkozásnak, a dohányzásnak, a túlzásba vitt alkoholfogyasztásnak és a kevés testmozgásnak. Sok életmódbeli kockázati tényező sajnos gyakrabban fordul elő az alacsonyabb iskolai végzettségűek és / vagy jövedelműek közt, tovább növelve az egészség-egyenlőtlenséget. Ha tudunk az egyenlőtlenségeken és magatartásunkon változtatni, jelentős eredmények érhetők el mind a megbetegedési, mind pedig a halálozási statisztikában. A helyzet és a tendencia azonban nem tűnik kedvezőnek a KSH által ötévente végzett ELEF adatai alapján. 

Magyarországon 2009 és 2019 között a dohányzási szokások tekintetében nem történt jelentős elmozdulás, 2019-ben a 15 éves és annál idősebb lakosság 24,9%-a dohányzott napi rendszerességgel (5. ábra). [5] A dohányzás aránya az elmúlt két évtizedben lassabban csökkent Magyarországon, mint a legtöbb uniós országban, jelenleg az uniós rangsorban hetedikek vagyunk, az első Görögország kb. 40 százalékkal.

Hazánkban évente átlagosan minden 15 év feletti állampolgár kb. 11 liter tiszta szeszt fogyaszt el különféle alkoholos italok formájában. Ez olyan, mintha minden magyar naponta meginna 2,5 dl 10%-os erősségű bort. A fent említett ELEF vizsgálat szerint 2019-ben ugyanakkor „csak” 420 ezer embert, a 15 éves és annál idősebb férfiak 9,3%-át, és a nők mindössze 1,5%-át lehetett nagyivónak tekinteni Magyarországon, a nők 39%-a, a férfiak 19%-a soha nem fogyasztott alkoholt (6. ábra). [6] Az ellentmondásosnak tűnő helyzet feloldásához ismerni kell a definíciók pontos jelentését. Nagyivónak nevezzük azokat a férfiakat, akik hetente több mint 14, és azokat a nőket, akik hetente több mint 7 pohár szeszes italt fogyasztanak el, valamint azokat, akikkel legalább hetente előfordul, hogy rohamszerűen isznak (ez legalább 6 ital rövid időn belül történő elfogyasztását jelenti). Európai uniós összehasonlításban a fent jelzett éves elfogyasztott mennyiség tekintetében a felső harmadban, a rendszeresen alkoholt fogyasztókat illetően pedig a középmezőnyben vagyunk. Ebből kirajzolódik, hogy hazánkban aránylag kevesen fogyasztanak rendszeresen alkoholt, de ők viszont nagyobb mennyiséget. Fontos megemlíteni, hogy az ELEF a hazánkban „megszokott” egy pohár szeszes ital = 5 dl sör vagy 2 dl bor vagy 5 cl rövidital sémával veszi fel az adatokat, noha az ún. standard ital (amely 10 gramm alkohol tartalmaz) ennél kevesebb, kb. 3 dl sör, 1 dl bor és 3 cl tömény, így az adatok feltehetőleg kissé alulbecsültek. Reálisabb lehet az a becslés, amely a nagyivók számát 6-800 ezer fő közé gondolja. 

 Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és más szakmai szervezetek szerint: • hetente legalább 150 perc mérsékelten intenzív vagy 75 perc intenzív aerob mozgás, • hetente kétszer izomerősítő gyakorlatok, • a legkedvezőbb hatás elérése érdekében ezek kombinált végrehajtása ajánlott. Ismét az ELEF adataira hivatkozva: hazánkban a felnőttek 59%-a szabadidejében egyáltalán nem sportol, még heti tíz percet sem. Tíz emberből mindössze három mozog hetente minimum 150 percet, ketten felelnek meg az izomerősítésre vonatkozó WHO-ajánlásnak. Az egészségvédelem szempontjából leghatékonyabb, kombinált testedzést csupán minden hatodik ember teljesíti (7. ábra). Ezekkel az adatokkal EU-s összehasonlításban eléggé hátul vagyunk, a lista elején a skandináv országok (Finnország, Svédország, Dánia és Norvégia) találhatók, ahol a válaszadók legalább kétharmada megfelelő mennyiséget mozog. [7] 

 

 

 

A 15 éves és annál idősebb magyarok közel kétharmada túlsúlyos vagy elhízott, amely önmagában kockázati tényezője több krónikus betegségnek: az elhízottak között minden korcsoportban nagyobb a krónikus betegek aránya, mint a soványak vagy a normál súlyúak körében. A 2019-es ELEF adatokat az 5 évvel korábbi felvétel eredményeivel összehasonlítva azt láthatjuk, hogy az elhízási arány sajnos növekedett, igaz, csak kis mértékben. Ahogy a jelentés fogalmaz: nemzetközi összehasonlításban Magyarország az EU három legelhízottabb lakosságú országa között volt Írországgal és Máltával együtt, és ha a túlsúlyosokat és elhízottakat együtt vizsgáljuk, akkor is a negyedik helyen állt.  

Az egészségtelen táplálkozásnak kiemelkedő jelentősége van a súlytöbblet szempontjából, noha más tényezők, például a testmozgás hiánya is befolyásolja azt. Nehéz meghatározni azt, hogy valaki helyesen vagy helytelenül táplálkozik, hiszen többféle étrend is lehet egészséges. Ezért inkább a zöldség- és gyümölcsfogyasztással szokták jellemezni egy populáció (pl. hazánk) táplálkozási szokásait, mert ezek fogyasztása legfeljebb csak kivételes esetekben nem ajánlott. Az ELEF jelentés szerint a 15 éves és annál idősebb lakosság nagyobb része – a férfiak (49%) kisebb arányban, mint a nők (61%) – 2019-ben naponta legalább egyszer evett friss, fagyasztott, szárított vagy konzervgyümölcsöt; a zöldségfogyasztás aránya ugyanebben a körben (férfiak) 40% és (nők) 49%. Ez önmagában egész jól hangzik, azonban az ún. Okostányér ajánlásban (www.okostanyer.hu) szereplő, egészségvédő hatású napi 4 adagot csak az emberek 18%-a éri el. E területen különösen szembeötlő az iskolázottság szerepe, a megfelelő mennyiséget fogyasztók aránya az iskolázottsággal együtt nő (9. ábra). [8]  

 9. ábra A naponta legalább 4 adag zöldséget vagy gyümölcsöt fogyasztók aránya iskolai végzettség, korcsoportok és nemek szerint, 2019 [8]   

Az egészséges életmód kialakítása ideális esetben már az anyaméhben megkezdődik és minden életkorban fontosak a különböző prevenciós megoldások. A serdülőkor azonban mindenképpen kiemelhető, hiszen ez az időszak az „átmenet a felnőttkorba”: ekkor találkozik (a nagy többség) legális és illegális élvezeti szerekkel, és ekkor lép fel az érdeklődés a lehetséges szexuális partnerek iránt is. Talán azt is mondhatjuk, hogy a családi hatásokon túlmenően felértékelődnek a külső környezetből érkező impulzusok, így a felnőttkori életmód alapjait is itt rakják le a fiatalok. A KSH adatai valamint az ELEF és a HBSC tanulmányok csak alátámasztják, hogy önmagában is, és az esetleges hosszú távú kedvezőtlen hatások miatt is különösen fontos odafigyelni a serdülők egészségére. Az életük során valamikor naponta dohányzók jellemzően tinédzserként kezdtek a káros szenvedélyüknek hódolni. Magyarországi adatok alapján tízből nyolcan 20 éves korukban már dohányoztak, 30 éves koráig további egyhatoduk döntött a dohányzás mellett. 30 éves kor felett már ritkán fordult elő, hogy valaki rászokott a dohányzásra. [9] Meg kell említeni azt is, hogy a dohányzást helyettesítő vagy imitáló elektronikus eszközök (jellemzően az e-cigaretta) népszerűsége nőtt a 2019-et megelőző 5 évben. A szakértők szerint sokszor ez is „valódi” dohányzáshoz vezethet később. Az ELEF szerint 2014-ben a 15 évesek és annál idősebbek mindössze 0,6%-a használt ilyen eszközt, 2019-ben azonban már 2%-os volt ez az arány. Az országprofil szerint a kamaszok körében megfigyelhető alkalomszerű erős alkoholfogyasztás (rohamivás) szintén aggodalomra ad okot. 2015-ben a 15–16 éves fiúk 43%-a és a lányok 36%-a számolt be legalább egy olyan alkalomról, amikor az elmúlt hónapban nagy mennyiségű alkoholt fogyasztott, amely az egyik legmagasabb szint az EU-ban. A HBSC felmérés is hasonló eredményekre jutott (10. ábra). [9] Táplálkozás és tápláltsági állapot szempontjából is van tennivaló. A HBSC jelentés szerint a legtöbb serdülő étrendje nincs összhangban a táplálkozási ajánlásokkal, három serdülőből körülbelül kettő nem eszik elegendő tápanyagban gazdag ételt, valamint négyből egy minden nap fogyaszt édességet, és hatból egy minden nap iszik cukros üdítőitalt, továbbá a zöldség- és gyümölcsfogyasztás mértéke is elmarad a kívánatostól (11. ábra). Ezzel összhangban a túlsúly és az elhízás szintje 2014 óta emelkedett, és most már a fiatalok ötödét érinti, magasabb arányú a fiúk és a fiatalabb serdülők körében.

 11. ábra Hazai és európai zöldség- és gyümölcsfogyasztási adatok a 2017/2018-as tanévben [9]

Végezetül a testmozgásról röviden: a HBSC jelentés szerint öt serdülőből kevesebb, mint egy teljesíti a WHO testmozgásra vonatkozó ajánlásait. Meg kell említeni, hogy ebben érdekes nemzetközi tendencia figyelhető meg: 2014 óta a HBSC felmérésbe bevont országok körülbelül egyharmadában csökkent a megfelelő mértékű testmozgást végző fiatalok aránya, különösen a fiúk körében. A megfelelő mennyiségű testmozgást végzők aránya ráadásul már fiatal korban is különbségeket mutat, ami valamelyest előre is vetíti a felnőttkori problémákat: a lányok és az idősebb serdülők (9. osztály felett) kevesebbet mozognak, mint a fiúk illetve a fiatalabbak (9. osztály alatt). 

A fenti áttekintés közel sem teljes, de talán mégis jól illusztrálja, hogy hazánk sok népegészségügyi kihívással néz szembe, már csak az életmód tekintetében is. Látható az is, hogy a felnőttkori kedvezőtlen helyzet már korábban, serdülőkorban (sőt, talán még hamarabb) elkezdődik. Egy populáció egészségfejlesztése komplex feladat: igényel jogszabályi változtatásokat, támogató környezetet és egészségkultúra-fejlesztést. Könyvünk további fejezeteiben a mögöttünk hagyott négy év tapasztalatait osztjuk meg a kedves olvasókkal. Bízunk abban, hogy a középiskolásokra szabott Balassagyarmati Egészségnevelő Programban (BEP) felhalmozott tudás segíti a jövőbeni egészségfejlesztőket abban, hogy a fenti kedvezőtlen helyzeten munkájukkal jelentősen javítani tudjanak.

[1.] DALY index. https://fogalomtar.aeek.hu/index.php/DALY Lekérve: 2022.01.29. 

[2.] Magyarország: Egészségügyi országprofil 2019. https://www.oecd.org/health/magyarorszag-egeszsegugyi-orszagprofil-2019-2247f4e0-hu.htm Lekérve: 2022.01.19. 

[3.] https://www.ksh.hu Lekérve: 2022.01.17. 

[4.] Vokó Z.: Az egészségi állapot változása a vélt egészség és a funkcionalitás alapján 2009 és 2014 között Magyarországon. In: Tokaji K. (szerk). Európai lakossági egészségfelmérés, 2014 Műhelytanulmányok 2. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 2018: 45-62. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/elef/elef_2014_muhelytan.pdf Lekérve: 2022.01.22. 

[5.] Dohányzási szokások, 2019. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/elef/dohanyzas_2019/index.html Lekérve: 2022.01.23. 

[6.] Alkoholfogyasztás, 2019. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/elef/alkoholfogyasztas_2019/index.html Lekérve: 2022.01.23. 

[7.] Testmozgás, 2019. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/elef/testmozgas_2019/index.html Lekérve: 2022.01.25. 

[8.] Táplálkozás, tápláltság, 2019. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/elef/taplalkozas_2019/index.html Lekérve: 2022.01.24. 

[9.] Reflektorfényben a kamaszok egészsége és jólléte. https://www.ppk.elte.hu/content/reflektorfenyben-a-kamaszok-egeszsege-es-jollete.t.38869#Infografia Lekérve: 2022.01.28.