Ebben a fejezetben áttekintést igyekszünk nyújtani a serdülőkori kockázati egészségmagatartás lélektani okairól. Mint látni fogjuk, a serdülőkor érzelmi és gondolkodásbeli viharai sokszor olyan szélsőséges belső állapotot eredményeznek, melynek hatására szinte egyenesen kívánatos, vonzó a serdülő számára az, hogy kockára tegye saját biztonságát. Minden, a témával foglalkozó szakembernek, szülőnek, érdeklődőnek érdemes elmélyednie ebben, hiszen jobban megértve a serdülők – jelentős részben tudattalan – motivációit, talán könnyebben tudja segíteni a biztonságos életvezetésüket.

   

Egy olyan intenzív időszak, amelyben a biológiai, a fizikai, a lelki-érzelmi, a viselkedéses, a társadalmi és a kulturális tényezők szorosan összefonódnak; és amelyben a serdülő szexuálisan éretté válik, valamint mind fizikailag, mind érzelmileg fokozatosan távolodik szüleitől, miközben egyre inkább közeledik kortársaihoz. Az önmagával, illetve a szüleivel, felnőttekkel való kapcsolatban bekövetkező változások egyszerre értelmezhetők a családtól való elszakadás folyamataként, valamint egy folyamatos kapcsolat újraértelmezéseként, amelyben egy új, érett(ebb), integrált(abb) és önmagáért felelősséget vállalni tudó személyiség születik. Ebben a folyamatban éppúgy megtaláljuk az agresszív destruktív, opponáló és egészségkárosító viselkedést, mint a kíváncsit, kreatívat, nyitottat és elfogadót. 

A serdülőkori egészségnevelés feladata, hogy a fejlődést akadályozó destruktív és egészségkárosító viselkedés motivációit gyengítse, a hosszú távú egészségvédő magatartást, egészségtudatosságot, valamint az egészség-biztonságot lehetővé tévő magatartásformák motivációit pedig erősítse.  

A serdülőkor viharos, zűrzavaros, sokszor nehezen érthető, destruktív, ellentmondásos viselkedést, valamint másokhoz való viszonyulást mutat. A serdülők öncélúak, egoisták és csak önmagunk iránt érdeklődnek; ugyanakkor segítőkészek, szenvedélyesek és önfeláldozóak. Nagyon igénylik a társaságot, a kortársakkal való kapcsolódást és a közösségi életet; ugyanakkor ellenállhatatlanul vágynak az egyedüllétre és a „semmittevésre”(2. ábra). Másokkal nyersek, durvák és tapintatlanok, sőt elutasítóak; ugyanakkor nagyon érzékenyek és empatikusak tudnak lenni. Alapvetően vidámak, optimisták és nyitottak a világra; miközben zárkózottak és pesszimisták. Készek szinte vakon követni az általuk választott vezetőt, vagy idolt; ugyanakkor a végletekig tudnak lázadni a tekintélyekkel szemben. 

Ismerjük meg a serdülőkort magyarázó elméletek közül azokat, amelyek mai tudásunk szerint is érvényesek! A pszichoanalízis egyik legnagyobb hatású elképzelése [1] szerint az emberi fejlődés szakaszosan történik, és személyiségünk alapvetően három tartományból áll. Az ösztön-én a személyiség legprimitívebb része, tartalmát a biológiai ösztönkésztetések (éhség, szomjúság, élet védelme, fájdalom elkerülése, szexualitás és agresszió) alkotják; és mindig az ösztönimpulzusok azonnali kielégítésére törekszik. Az én a gyermek fejlődésével párhuzamosan alakul ki, ahogy a valóság követelményeit egyre inkább tekintetbe kell vennie, várva a megfelelő környezeti feltételekre (például várnia kell, ha éhes, nem fejezheti ki agresszióját következmények nélkül). Ő dönti el, hogy mely cselekedet megfelelő, és közvetít, kompromisszumot keres az ösztön-én, a valóság és a felettes-én között. A felettes-én a személyiség harmadik része, a szülői tiltások, büntetések és engedélyek mentén alakul ki, és végső soron a társadalmi normák, értékek, szabályok képviselője. A fejlődési szakaszokban az ösztön-én örömkereső impulzusai a test más-más területét/zónáját, illetve az azokhoz kapcsolódó tevékenységeket szállják meg. Ennek folyományaként az ember mindig azon késztetéseit igyekszik kielégíteni, amelyek az adott szakaszt uralják [2]. 

A serdülőkorban – vagyis a pszichoszexuális fejlődés utolsó, genitális szakaszában – a nemi érés kezdetével a szexuális izgalom megjelenése újraéleszti a primitív ösztönöket, a korábban elfojtott szexuális késztetések teljes erejükben felszínre kerülnek, nő az ösztön-én ereje, hatalma – felborítva ezzel a korábbi pszichológiai egyensúlyt. Ez számos kapcsolati és viselkedéses problémát eredményez. Újraéled az Ödipusz-komplexus, a megerősödött ösztöntörekvések megszállják az eredeti tárgyakat (a szülőket); majd a tilalomba ütköző vonzalmat az én letiltja, és másfelé, a kortársakkal való kapcsolatokba, közös tevékenységekbe fordítja. Freud [3] szerint a felnőttkori érett érzelmi és szexuális élet szempontjából rendkívül meghatározó, hogy az ember miképp éli át és oldja meg egyrészt a fejlődés korábbi szakaszainak konfliktusait, másrészt ezen időszak szerveződési sajátosságait. A legfontosabb feladat, hogy a serdülő lazítani tudjon a szülőhöz való kötődésén: el kell távolodnia, érzelmileg le kell válnia (melybe beletartozik, hogy a szexualitáshoz kapcsolódó érzelmi világát is függetleníti), illetve meg kell találnia egy olyan lelki-érzelmi egyensúlyt, amely a felnőtt érett(ebb) szexualitást is magában foglalja. 

Freud lánya, Anna Freud [4] továbbgondolta az eredeti pszichoanalitikus elméletet, és még inkább a serdülőkori ösztönfolyamatokra helyezte a hangsúlyt. A gyermekkori szexualitás első összegzéseként tekint erre a korszakra: ekkor kezdődik, és itt gyökerezik a nemi élet, a szerelemre és intimitásra való képesség, valamint a kialakuló jellem. A szexuális érettség elérésével a genitális impulzusok intenzív megszállás alá kerülnek, mely a pszichikus szférában a genitális érzésekre és célokra való összpontosulást hozza magával. Az ösztön-én ereje teljében van, az én pedig – mind terjedelmében, mind tartalmában és tudása, kapacitása mértékében – legyengült. A serdülő az ösztönenergia felhalmozódása következtében ösztönösebbé válik, melynek következtében a korábbi, látencia-szakaszra jellemző nyugalmat felváltják az ösztönlemondások és ösztönkicsapongások váratlan, egymás melletti és egymás utáni megjelenései, mely adott esetben agresszív, destruktív impulzusok, neveletlenség, kezelhetetlenség és akár kriminalitásba hajló viselkedés formájában ölthetnek testet. Fontos leszögezni, hogy az ösztönök erőssége vagy hevessége semmilyen előrejelzést nem ad a serdülőkor végső kimeneteléről, tehát bízhatunk abban, hogy a mégoly viharos képet mutató serdülők is megtalálják a kiegyensúlyozott és egészséges felnőttkori élethez vezető utat. Részben az ösztönimpulzusok erősödése, részben pedig az azok féken tartására adott erőfeszítés nagyon megterhelheti a serdülőt, és akár a lelki élet kórosnak tekinthető módosulásait (úgynevezett tüneteket) okozhatja (például: fóbia, kényszer, antiszociális magatartás). Nagyon fontos, hogy nem minden tünetet mutató serdülő tekintendő valójában (pszichiátriai) betegnek. Akármilyen szélsőséges a magatartás, csak akkor jelent patológiát, ha valamelyik szélsőségben (például evészavarban, aszketizmusban, túlzott intellektualizációban, kizárólag identifikációra épülő kapcsolatokban) megreked a serdülő. 

Erikson [14] Freud [3] dinamikus pszichoszexuális fejlődésmodelljéből kiindulva alkotta meg a pszichoszociális fejlődési modellt. Egyetért Freuddal abban, hogy a fejlődés szakaszokra bontható, és minden egyes életszakasznak speciális feladata, kihívása van. Újdonság viszont, hogy amíg Freud a fejlődést a serdülőkor végével lezártnak tekinti, addig Erikson egész életen át tartó fejlődésben gondolkozik. A következő újdonság a krízis fogalmának bevezetése. Erikson szerint minden fejlődési szakasz kihívása egy krízis, melyet meg kell oldani annak érdekében, hogy az egyén önbizalommal, megnövekedett alkalmazkodóképességgel és kompetenciával tudjon a következő életszakasz feladatai elé nézni. Ha sikerül, az pozitív irányban formálja a személy identitásérzését. Az egyes szakaszokban az intrapszichés tényezők mellett a környezeti, szociális faktorok jelentőségét (sőt, a kettő konfliktusát) hangsúlyozza a krízisek megoldásában. A krízisek a nagyfokú sérülékenység és a megnövekedett lehetőségek, potenciálok időszakai is egyben; hiszen a végeredmény lehet sikeres előrébb jutás, vagy akár az életciklus károsodása, ami a későbbi kríziseket elmélyítheti. Serdülőkorban – amikor minden korábbi állapot felborul és szétesik – a krízis oka az identitásért, vagyis az önazonosságért vívott küzdelem. [15] A személyiség olyan változásokon megy keresztül, amilyeneket a társadalmi és kulturális szokásokkal való egyre szélesedő kapcsolatai (szülők, kortársak, barátok, szerelmek, tanárok, példaképek, mesterek) kínálnak, illetve követelnek. A kultúra, a társadalom kínálja azokat az eszközöket és társas helyzeteket a serdülő számára, amelyekben a kríziseknek és megoldásuknak végbe kell menniük. Azonban ezek az emberek vagy „világok” a végletekig eltérhetnek egymástól, akár szemben is állhatnak egymással, amely megnehezíti az alkalmazkodást és a beilleszkedést. Erikson úgy gondolja, hogy ahhoz, hogy a serdülő egészséges, kiegyensúlyozott személyiségként illeszkedjen be a társadalomba, felnőtté válása során meg kell tanulnia szexuális késztetéseivel bánni és eleget tenni a társadalom által támasztott követelményeknek. Ennek az integrációs folyamatnak a végén kell kialakulnia az identitásnak, mely az (ön)bizalom, az (ön)állandósság, a biztos énkép, a kompetencia és a személyes történeti folytonosság érzése is egyben. A serdülő megpróbálja felfedezni saját értékeit, pozitív és negatív tulajdonságait, megpróbálja elhelyezni magát a többi emberhez képest – mindezt úgy, hogy különböző szerepeket, viselkedéseket és minőségeket próbálgat, érdeklődési irányokat, vagy ideológiákat fedez fel, melyek közül néhányat elfoghatónak tart és tovább gyakorolja, megtartja, vagyis beépíti, azonosul velük, néhányat pedig nem. Ezáltal alakítja ki a saját magáról alkotott képét. A szerepkísérletek, vagy más néven az identitás, avagy szerepkonfúzió szakasza ez. [15] Négy korábbi fejlődési krízist is újra fel kell dolgoznia a serdülőnek ahhoz, hogy sikeresen tovább jusson: a bizalom és az autonómia megalapozását, valamint a kezdeményezés és a teljesítmény igényét. A bizalom megalapozása személyes (barátok, szerelem) és társadalmi szinten (értékek, ideológia) egyaránt megjelenik. Ez utóbbi nehézsége gyakran fejeződik ki a felnőtt világ társadalmi intézményei/szokásrendszerei iránti bizalmatlanságban, elutasításban, vagy közönyben – tehát a serdülőnek a felnőtt társadalom felé mutatott bizalmatlansága bizonyos szintig természetesnek tekintendő, és szerepet játszik abban, ahogy a serdülő életében ujjászerveződnek a családi és társas kapcsolatok, illetve fokozódik a szülőkkel szembeni érzelmi távolságtartás is. A baráti kapcsolatok már nemcsak a közös elfoglaltság, hanem a közös érdeklődési kör, a hasonló értékek, az őszinteség, a lojalitás és az intimitás mentén szerveződnek. Az autonómia megalapozása azt jelenti, hogy a serdülő kinyilvánítja igényét arra, hogy a saját életére vonatkozó döntéseket ő maga hozza meg. Ez különösen nehéz, hiszen mindeközben még erősen függ a felnőttektől, a szüleitől. A kezdeményezés igénye olyan célok kijelölését jelenti, hogy milyenné váljon; és igen tág határok között változhat, hogy a serdülőnek milyen (és a szülőkével, tanárokéval mennyire harmonizáló) saját céljai vannak. A teljesítmény igénye pedig nem más, mint a saját munka minőségéért vállalt felelősség – ennek folytán a túl- és alulteljesítés nehézségeivel is gyakran találkozik a szülő, vagy a pedagógus. Mindezért, egy olyan utazásként kell tekinthetünk a serdülőkori folyamatra, ahol maga a próbálgatás és felfedezés válik a megismerés útjává. Ez egy hosszú és nehéz munka, és amíg az identitáskrízis nem oldódik meg, addig a serdülő nem rendelkezik konzisztens énképpel, vagyis nincsenek olyan belső normái és határai, amelyek segítségével az élet főbb területein elhelyezhetné és értékelhetné saját magát. Hatalmas, ugrásszerű változások figyelhetők meg testi és lelki-érzelmi szinten egyaránt, melyeket nagyon nehéz követni és kibírni (mindenki számára). Miközben igyekszik önmagáról egy következetes képet kialakítani, a zavaros érzelmeivel járó feszültséget néha önmagán, vagy másokon vezeti le. Sokszor nincs összhang a belső világ és a külvilág között. Sokszor kiszámíthatatlan, érthetetlen, agresszív, destruktív, kaotikus tettekben, akár egészségkárosító magatartásokban keresi azokat a kapaszkodókat, amelyek segítik ennek a szakasznak az átvészelését, valamint az egyensúly, az identitás megtalálását és kialakulását. Ha nem sikerül egyetlen szerepet, viselkedést vagy tulajdonságot sem megfelelőnek, sajátnak érezni, a serdülő összezavarodik, megakad, nem találja a helyét, és énideálja nagyon eltávolodik énképétől, mely végül szerepkonfúziót eredményez. Ez felnőttkorban például antiszociális, pusztító vagy önpusztító viselkedésben, az intimitástól, elköteleződéstől való félelemben, vagy érzelmi kötődési problémákban érhető tetten. Ellenben, ha sikerül megtalálni a valóban sajátként megélt szerepeket, viselkedésmintákat, tulajdonságokat, akkor a vihar idővel csillapodik, és a serdülő egészséges felnőtté érik. 

Erikson [5] modelljét jól kiegészíti Rogers [6] elképzelése az énfogalommal kapcsolatban, mely az önmagunkról alkotott elképzeléseket, vélekedéseket és érzéseket tartalmazza. Akinek énfogalma összhangban van gondolataival, élményeivel és viselkedésével, az képes a megfelelő alkalmazkodásra és változásra. Ellenben, akinek nem egyezik, az súlyos szorongást és emocionális zavarokat szenvedhet el. Szerencsés esetben az énfogalom kongruens mind a valósággal, mind pedig az énideállal, mert ez teszi lehetővé a kiegyensúlyozott és boldog életet. A serdülő feladata az, hogy a különböző szerepeken keresztül, a számára fontos emberekkel és értékekkel való közeledésben és távolodásban kipróbálja, megtapasztalja és megszilárdítsa énfogalmát. Ebben az életszakaszban válik központi jelentőségűvé, hogy véleményét és preferenciáját hangsúlyozza, mert a gyerek vélekedéseinek, képességeinek és vágyainak összhangba kell kerülniük a felnőtt normákkal. Az egyéni és a szociális identitást meg kell feleltetni egymásnak; vagyis a biztos énkép megalapozásához mind a személyes, mind a társas közegben meg kell teremteniük identitásukat.

  

A pubertás a szexuális érés azon időszaka, amely a testileg még éretlen gyermeket biológiailag érett, szaporodásra alkalmas felnőtté formálja, nagyjából 4 év alatt megy végbe. Mindez a hipotalamusz által indított jelzéssel indul el, amely aktiválja az agyalapi mirigyet (hipofízist), amely pedig fokozza a növekedési hormon (GH) termelését, illetve olyan hormonokat szabadít fel, amelyek fokozzák a két gonadotrop, vagyis ivarmirigy-serkentő hormon (FSH és LH) termelődését. A növekedési hormon az összes testszövet növekedését serkenti. A nőkben a gonadotrop hormonok a petefészekre hatnak (az ösztrogén és progeszteron hormonok termelődésére), mely többek között beindítja a peteérést, amely lehetővé teszi a szaporodást. A férfiakban a gonadotrop hormonok növelik a herék és mellékherék által termelt tesztoszteron kiválasztódását, amely a spermium termelődését eredményezi. 

Az elsődleges nemi szervek (amelyek részt vesznek a szaporodásban) mindkét nemnél megnövekszenek és funkcionálisan éretté válnak. Nőknél a petefészek (melyben több ösztrogén és progeszteron termelődik) érett petesejteket juttat a petevezetékbe, a méh is növekedni kezd, és a hüvely fala megvastagszik; a férfiaknál a herék megkezdik a hímivarsejtek, a prosztata pedig az ondó termelését. Mindezzel egyidőben a másodlagos nemi jellegek (amelyek külsőleg is megkülönböztetik a két nemet egymástól) is megjelennek, de nem egyszerre, hanem általában 2-3 éven keresztül és egymást kiegészítve, illetve váltva fejlődnek. A nőknél általában a mellek kezdenek el láthatóan nőni (az agyalapi mirigy emlőnövekedést serkentő hormonokat termel), majd megjelenik a fanszőrzet és a hónaljszőrzet. A test körvonalai kikerekednek, megjelenik a menstruáció. A férfiaknál a herék megnagyobbodnak, a herezacskó bőre megvastagszik és megjelenik a fanszőrzet. A pénisz is intenzív növekedésnek indul, megindul a hónaljszőrzet és az arcszőrzet, legutoljára általában a mellkas szőrzet. A hang a pubertás végére kezd el mélyülni. 

Mivel a serdülőkor fizikai/biológiai változásai nem egyszerre kezdődnek a két nemnél, illetve a nemeken belül is hatalmas különbségekkel találkozhatunk, nagyon eltérő az, ahogy a serdülők e folyamatra reagálnak, illetve ahogy e folyamattal bánnak. Könnyen sérülhet, átmenetileg bizonytalanná válhat, sőt negatív irányba torzulhat az énkép, amely egy olyan komplex (azaz sok, különböző helyzethez kapcsolódó énrészt tartalmazó) és dinamikus (azaz stabil és alakítható) struktúra, amely magában foglalja a serdülő önmagáról alkotott képét, észleleteinek rendszerét és tapasztalatát, beletartozik az önbecsülés és önértékelés, és amely jórészt mások véleménye, visszajelzése alapján, illetve a környezettel való interakció során alakul ki. [7, 8, 9, 10, 11]

A serdülők énképe mások, különösen a kortárskapcsolatok által meghatározott, és nagyon gyakran a másokkal való interakciók mentén élik meg, jellemzik önmagukat. Többet vannak a barátaikkal, mint családtagjaikkal, mert a barátokkal töltött időt minden másnál többre értékelik. Ebben az időszakban kezd az énkép egyre differenciáltabbá válni; önjellemzéseik egyre összetettebbek: már nemcsak a külső megjelenésre, tevékenységeikre, hanem a másokhoz fűződő viszonyaikra és pszichológiai jellemzőikre is kitérnek. [12, 13] Mindemellett egyre erősebb az igény, hogy énrendszerük elemeit koherens módon integrálják. Erikson [14, 5] hangsúlyozza, hogy a biztos énkép kialakulásához – mely ebben az időszakban hangsúlyosan a jövőbeli, felnőtt személyiségről való elképzelésekkel és tervekkel egészül ki – mind a személyes, mind a társas közegben ki kell alakítaniuk és meg kell szilárdítaniuk identitásukat (4. ábra). Az őszinteség, a lojalitás és az intimitás azért is nagyon fontosak ebben az időszakban, mert az önfeltáró beszélgetések során, a társas tükör segítségével határozzák meg saját magukat és fedezik fel, illetve alakítják ki identitásukat.

13 éves kor körül nagyon érzékenyek a kortársak és felnőttek véleményére, valamint az önreflexió nélküli elfogadásra; nagyjából 15 éves kortól kezdve ez utóbbi eltűnik, fokozatosan romlani kezd önértékelésük és énképük, amely abból a feszültségből táplálkozik, amely az egymásnak ellentmondó tulajdonságok integrálása miatti nehézség következményeként alakul ki. 17 éves kor körül már nagyjából képessé válnak ezek integrálására, egyre inkább személyes nézetek, értékek és tapasztalatok alapján hoznak döntéseket, egyre erőteljesebb a környezettől, helyzettől és időtől független identitás, így az önértékelés is pozitívabbá válik, valamint az ideális (tulajdonságok, melyeket birtokolni szeretnénk), és a reális én közötti különbség is csökken. [16, 17] 

Ha énképük sérül, vagy bizonytalanná válik, nehezebben fogadják el önmagukat, és a saját test negatívumai, hátrányai és tökéletlenségei (is) előtérbe, fókuszba kerülnek. A testkép a saját testünkkel kapcsolatos pszichológiai élményekre és viszonyulásokra vonatkozik [18]; a saját test szubjektív megtapasztalása, amely egy végtelenül komplex, érzelmeket, állapotokat, viszonyulásokat, hiedelmeket, percepciókat, attitűdöket és emlékeket is magában foglaló testélmény (lásd még: [32]). Pozitív és negatív vonásokkal egyaránt rendelkezik, melyeket a külső (szociális és kulturális) hatások, valamint a saját tapasztalatok alakítanak, illetve befolyásolnak. Érzések, érzékelések, mozgás, megtartottság- és koherencia-élmény szintézisén keresztül alakul ki, amelyben a szülő-gyermek közötti fizikai kontaktus, kapcsolat (mozdulat, érintés, ölelés), illetve a szülő (vagy más fontos felnőttek) tükröző attitűdje a legmeghatározóbb. [19, 20] Egészséges fenntartásához szintén másokkal való érintkezésre, kapcsolatra és testi tapasztalatokra van szükség. A pozitív testkép a test iránti elfogadást, szeretetet és tiszteletet tükrözi. A korai, vagy késői érés befolyásolja a serdülő testképét, a külsejével való elégedettségét, valamint azt is, ahogy a testével bánik. A korán érő fiúk társas-szociális téren elismertebbek, általában vezető szerepet töltenek be kortársaik között, elégedettebbek és pozitívabban viszonyulnak saját testükhöz későn érő kortársaikhoz képest (Brooks-Gunn, Petersen, 1985 idézi [17]), ellenben sokkal nyugtalanabbak, kevésbé nyitottak, alacsonyabb önkontrollal, csökkent érzelmi stabilitással rendelkeznek, vagyis a pubertás lelki-érzelmi élményei, viharai rendkívül intenzívek és nehezen kezelhetőek a számukra (Preskin, 1967 idézi [17]). A korán érő lányok nagyobb szexuális vonzerővel, és így nagyobb társas-szociális presztízzsel rendelkeznek, hamarabb kezdenek el randevúzni és szexuálisan aktívvá válni későn érő kortársaikhoz képest (Brooks-Gunn, Petersen, 1985, Simmons és mtsai, 1987 idézi [17]), ellenben általában elégedetlenek testükkel, különösen a súlyukkal, valamint alacsonyabb az érzelmi stabilitásuk és az önkontrolljuk (Peterson, Crockett, 1985 idézi [17]). 

Serdülőkorban a test (is) hatalmas átalakuláson megy keresztül, amely az identitás megtalálása szempontjából is kulcsfontosságú, hiszen: fáradt, energiátlan, súlyos vagy épp súlytalan, kaotikus, érthetetlen, túlságosan érzékeny, vagy épp érzéketlen [21]. A serdülőnek a saját testéhez való viszonyát is át kell rendeznie, birtokba kell vennie saját testét, gondoskodnia kell róla és felelősséget kell vállalnia érte. Mindez akkor lehetséges, ha megtörténik az érzelmi eltávolodás, illetve az ödipális-szexuális vágyak leválasztása a szülőkről [22]. Ha ez nem sikerül, akkor saját teste fenyegetővé válik, és negatív, büntető érzések forrása lesz, melynek következtében gyakran fordulhat saját maga, saját teste ellen (különböző destruktív, egészségkárosító viselkedésekkel). Tehát az identitáskeresés testi szinten is nagyon intenzív ebben az időszakban. Újra fel kell fedezni és meg kell ismerni a hatalmas változásokat átélt testet: a (korábban említett) bizalom, autonómia, kezdeményezés és teljesítmény kérdése tehát ezen a szinten is megjelenik. Tudok-e bízni abban a testben, amelyet még nem ismerek egészen? Hol vannak a (test)határaim, és mennyire szilárdak? Kapcsolódom-e a saját testemhez? Van-e bizonyosságom, egy megingathatatlan test-érzetem arról, hogy ez a test is én vagyok? Tehát megvan-e a folytonosságnak, a történetiségnek az érzete? Tudok-e bánni vele? Hogyan bánok vele? Tudom-e, hogy mire vágyik, és ezt hogy jelzi nekem? Felelősséget vállalok-e érte? 

Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjon a serdülő, befelé figyelésre, befelé kapcsolódásra, saját magának való téradásra, testi önismeretre, vagyis a saját testéhez való szubjektív viszony kialakítására van szüksége. Ezáltal tanulja meg saját életműködését, hiszen a test tudatossá tétele, felismerése és megismerése, a testi biztonságérzés és biztonságtudat alapvető fontosságú. Az identitás kialakításába a testidentitás (vagyis testi önmagunk megismerése és elfogadása) is beletartozik. [23] Serdülőkorban pedig gyakorlatilag egy újra megismerés és tanulás történik, amely az integráció és a fejlődés szerves része. A test tudatos érzékelése és otthonossága adja az alapot, a biztonságot, hogy a serdülő elinduljon a felfedező úton, az önismeret és a fejlődés útján. A befelé figyelés, a saját magához való kapcsolódni tudás nagyban hozzájárul a bizalom- és az autonómia-érzés kialakulásához, ezen keresztül pedig a (testi) biztonság megerősödéséhez.

 

Az eddigiekből egyértelmű, hogy ahogy a szülőktől – mind fizikailag, mind érzelmileg – távolodnak, a kortársak egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a serdülők életében. Rendkívül érzékenyek a visszajelzéseikre, és fogékonyak a befolyásukra, ezzel párhuzamosan pedig megszaporodnak és mélyülnek a szülőkkel való konfliktusok – főleg a serdülőkor kezdeti szakaszában. Önértékelésük alakulásának szempontjából a kortársaktól származó visszajelzés, elfogadás és kommunikáció a legfontosabb. A kortársak hatására/nyomására megjelenhet az antiszociális magatartás, illetve megnő a dohányzás, az alkohol- és kábítószerfogyasztás, valamint formálódik a szexuális viselkedés (5. ábra). [24] 

A kockázati egészségmagatartásokhoz vezető motivációk részben érthetőek és bizonyos szempontból jogosnak tekinthetőek, miközben maga a kockázatvállalás természetesen nem helyes. Például az egyik legnagyobb és leggyakrabban serdülőkorban kezdődő veszélyforrást, leggyakoribb egészségkárosító magatartást jelentő dohányzás számos szerepet betölthet: feszültséglevezetést, a veszély próbálgatását, csoportba tartozást, illetve az integrálódás elősegítését, a társas pozíció, az önállóság és a függetlenség kifejezését. Azonban fontos látni, hogy a kortársak dohányzása a (későbbi) rendszeres dohányzás bejóslója. [25]. Az alkoholfogyasztás és a lerészegedés szintén nagyon gyakori egészségkárosító magatartás, és a középiskolások körében a leggyakrabban használt szer, amely amellett, hogy (a dohányzáshoz hasonlóan) elősegíti a kortárscsoportokba való integrálódást, a lázadás és a függetlenedés szimbóluma, számos későbbi kedvezőtlen, illetve veszélyes következménnyel jár: iskolai problémák, droghasználat, kockázatos szexuális viselkedés, közúti balesetek, érzelmi-hangulati problémák. [26] A korai szexualitásnak nagyon nagy hatása van az önpercepcióra, az önértékelésre, a társas pozícióra [27], ugyanakkor sajnos a torzult énkép és testkép kialakulását is elősegítheti. Mindezek mellett a nem megfelelő (védekezés nélküli) szexuális érintkezés számos veszélyt rejt magában: nemi úton terjedő betegségek, nemkívánatos terhesség, mely vagy kamaszkori szülővé váláshoz, vagy pedig abortuszhoz vezet – mindez pedig további egészségügyi, szociális és mentális következménnyel jár. A korai érés következményei ezen a területen is megmutatkoznak. A korán érő fiúk nagyobb valószínűséggel isznak, dohányoznak és követnek el antiszociális, agresszív, akár törvénybe ütköző cselekedeteket (Duncan és mtsai, 1985 idézi [17]); míg a korán érő lányok között többször fordul elő nem kívánt terhesség, alkohol- és kábítószerfogyasztás, iskolakerülés és törvénybe ütköző cselekedetek (Stattin, Magnusson, 1990 idézi [17]). 

Számos nemzetközi és hazai kutatás azt támasztja alá, hogy az önértékelés összefüggésben áll az egészségmagatartással, vagyis a serdülők alacsony önértékelése alacsonyabb szintű és hiányos egészségmagatartással, illetve számos egészségkárosító viselkedéssel jár együtt [28, 18]. Szerencsére azt látjuk, hogy a serdülőkor vége felé a kortársak nyomásának való engedelmesség csökken [29, 26]; illetve fontos kiemelni, hogy a szülők iskolai végzettsége jelentős protektív hatással bírhat a serdülők egészségmagatartására és önértékelésére. 

Mindazzal együtt, hogy a dohányzás, az alkohol- és kábítószerfogyasztás, valamint a korai szexuális viselkedés kétségtelenül egészségkárosító, destruktív, kockázatos és deviáns magatartásformák, fontos meglátnunk bennük a felnőtt lét utánzására tett kísérletet, a szerepek próbálgatását és egyfajta keresést a krízisből való kijutásra, hogy a serdülő koherens, érthető és szilárd egységbe tudja foglalni azonosulásait annak érdekében, hogy felvértezve és egészségesen lépjen a felnőttkorba. Hogy az élet állomásokkal tűzdelt, izgalmas és kihívásokkal teli vándorút legyen, ne pedig egyhelyben állás, ténfergés vagy ide-oda vetődés. Tudjuk, hogy ebben az átmeneti időszakban nagyon intenzív érzésekkel és mindent megmozgató kérdésekkel küzd a serdülő: kiúttalanság, tehetetlenség, elakadás, bezártság, agresszió, destrukció, céltalanság, kitaszítottság, bizonytalanság, félelem, a megtartás és a valahová tartozás iránti vágy, illetve ennek képessége/képtelensége. Mindezt nemcsak neki nehéz kibírni, hanem a kortársaknak, a felnőtteknek, a családnak és a pedagógusoknak is. A mai társadalomban a felnőtt jogok és felelősségek a serdülőkor utánra tolódnak, a serdülőknek pedig meg kell birkózniuk egy olyan helyzettel, amelyben a biológiai érettségük már alkalmassá teszi őket például a szexuális életre, szociális igényeik pedig a barátokkal való alkoholfogyasztásra, de a társadalmi körülmények továbbra is fenntartják függő és szociális-gazdasági szempontból éretlen helyzetüket. Az említett érzések és érzelmek többnyire megmagyarázhatatlan, látszólag minden érthető ok nélkül megjelenő intenzív testérzetekben, regresszív állapotokban, érzelmeken és deviáns, opponáló viselkedésen keresztül nyilvánulnak meg, és okait a mindennapi élethelyzeteiben, konfliktusaiban, illetve testi változásaiban keresik. [21] Miközben igyekeznek önmagukról egy koherens képet kialakítani, a zavaros érzelmeikkel járó feszültséget néha önmagukon vagy másokon vezetik le. Ennek eredménye gyakran antiszociális, pusztító vagy önpusztító viselkedés. 

Reich [30] az agresszióra (melynek eredeti jelentése közeledés, odalépés) úgy tekintett, mint az élet pozitív megnyilvánulására, mely az alapvető életszükségletek, ösztönös impulzusok kielégítésének elengedhetetlen eszköze. A serdülőkori krízisben – mint minden fejlődési krízisben – a korábbi állapot meghaladásának alapvető feltétele az agresszió: merni és akarni menni valami felé. A serdülőkori destrukció a régi és az új küszöbén való átlépés első szakasza: lebontani, megszüntetni a meglévőt, kilépni a nem jó vagy a túl szűk helyzetből. [21] Bloss [31] hangsúlyozza, hogy a serdülőkori individuációs folyamatban elkerülhetetlen, sőt elengedhetetlen a regresszió, vagyis a serdülőnek vissza kell lépnie fejlődése korábbi szakaszaiba (akár egy kisgyermekkori fejlődési szakasznak megfelelő érzelmi és testi állapotba) ahhoz, hogy megdolgozza és integrálja azokat. Ez azt jelenti, hogy az énszerveződés magasabb szintjére való lépéshez először szükséges a visszalépés, bizonyos szinten a káosz és a szétesés, hogy létrejöhessen a belső tárgyaktól (szülőktől) való elszakadás, a fejlődés és az épülés. 

A deviáns, vagy agresszív viselkedésre úgy tekint, mint ami megvédi a serdülő integritásérzését, és úgy gondolja, hogy a serdülőnek egészen a három éves kor körüli szintre vissza kell lépnie ahhoz, hogy újraértékelje a szüleihez való viszonyát, és egy reálisabb, megfelelő érzelmi távolságot biztosító kapcsolatot alakítson ki velük. Ez szükséges ahhoz, hogy a korábban omnipotensnek látott szülők valóságos személyekké váljanak. Fontos persze, hogy egészséges regresszióról van-e szó, ahol az én megtartja kritikus és megfigyelő funkcióját, ami azt is jelenti, hogy a serdülő átmeneti állapotnak érzi, amelyen szeretne túljutni; vagy pedig patológiás regresszióról, amelyben a serdülő teljes mértékben azonosul a regresszív állapottal és egy teljesen differenciálatlan szintre csúszik vissza [31]. A korábbi szakaszokra vagy énállapotokra jellemző érzelmi állapotok nagyon sokszor érthetetlenek és ijesztőek mind a serdülő, mind pedig a környezet számára. Ezért nem mindegy, hogy a környezet (szülők, pedagógusok) hogyan látja, miként címkézi ezen viselkedéseket és magatartásformákat. Fontos, hogy ne csupán céltalan agresszióként és destrukcióként tekintsen rájuk, hanem képes legyen érzékelni és látni bennük a serdülő változásra és fejlődésre való törekvéseit, út- és önmaga keresését.

[1] Freud, S. (1933/1964). New introductory lectures in psychoanalysis. New York, W. W. Norton. 

[2] Freud, S. (1920/1991). Halálösztön és az életösztönök. Belső EGÉSZ-ség Kiadó. 

[3] Freud, S. (1905/1995). Három értekezés a szexualitásról. Nyíregyháza, Kötet Kiadó. 

 [4] Freud, A. (1966/1994). Az én és az elhárító mechanizmusok. Budapest, Párbeszéd Könyvek. 

 [5] Erikson, E. H. (1968). Identity: Youth and Crisis. New York, W. W. Norton. 

 [6] Rogers, C. R. (2004). Valakivé válni. A személyiség születése. Budapest, Edge 2000.

 [7] Mead, G. H. (1934). Mind, self and society (Vol. 111). University of Chicago Press, Chicago. 

 [8] Rogers, C. R. (1977). Carl Rogers on personal power. Delacorte. 

 [9] Markus, H., Kunda, Z. (1986). Stability and malleability of the self-concept. Journal of Personality and Social Psychology, 51(4): 858-866. 

 [10] Markus, H., Wurf, E. (1987). The dynamic self-concept: A social psychological perspective. Annual Review of Psychology, 38(1): 299-337. 

 [11] V. Komlósi Annamária (2001): A személyiség értelmezései. In: Oláh A.–Bugán A. (szerk.): Fejezetek a pszichológia alapterületeiből. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. 

 [12] Selman, R. L (1980). The growth of interpersonal understanding: Developmental and clinical anlysis. New York, Academic Press. 

 [13] Hart, D., Damon, W. (1988). Self‐understanding and social cognitive development. Early Child Development and Care, 40(1):5-23. 

 [14] Erikson, E. H. (1963). Childhood and Society. 2nd edition. New York, W. W. Norton. 

 [15] Erikson, E. H. (2002). Gyermekkor és társadalom. Budapest, Osiris Kiadó. 

 [16] Kőrössy, J. (2004). Az én fogalma, az énfejlődés elméletei. In: N. Kollár Katalin, Szabó Éva (szerk.), Pszichológia pedagógusoknak. Budapest, Osiris Kiadó, 97-122. 

 [17] Cole, M., Cole, S. R. (2006). Fejlődéslélektan. Budapest, Osiris Kiadó. 

 [18] Szabó, M., Aszmann, A., Kökönyei, G. (2002). Serdülőkorúak jól-léte és rizikómagatartása a családstruktúra és a nemi szerepek függvényében. Egészségnevelés, 43:97-103. 

 [19] Merleau-Ponty, M. (1964). The child’s relation with others. In: Merleau-Ponty, M.: The primacy of perception: And other essays on phenomenological psychology, the philosophy of art, history, and politics. Northwestern University Press, 96-155. 

 [20] Lowen, A. (1976). The Betrayal of the Body. Collier Books, New York. 

 [21] Molnár, E. (2021). A fejlődési krízisek destruktív folyamatának szomato-pszichoterápiás megközelítése. Pszichoterápia, 30(1): 32-41. 

 [22] Laufer, M. (1976). The Central Masturbation Fantasy and the Final Sexual Organization in Adolescence. The Psychoanalytic Study of the Child, 31:297–316. 

 [23] Koronkai, B. (2005). Az autogén önismereti terápia. In: Szautner E. (szerk.) Tanítások tanítója. Dr. Koronkai Bertalan előadásainak és tanulmányainak gyűjteménye. II. kötet. C. G. Jung Komplex-Pszichoterápiás Egyesület, 14-17. 

 [24] Németh, Á., Horváth, Z., Várnai, D. (2019). Egészségmagatartás serdülőkorban–Mi történt az ezredforduló után? Educatio, 28(3): 473-494. 

 [25] Prokhorov, A. V., Winickoff, J. P., Ahluwalia, J. S., Ossip-Klein, D., Tanski, S., Lando, H. A., … & Tobacco Consortium, American Academy of Pediatrics Center for Child Health Research (2006) Youth Tobacco Use: A Global Perspective for Child Health Care Clinicians. Pediatrics, 118(3): e890–903. 

 [26] Brown, B. B., Clasen, D. R., Eicher, S. A. (1986). Perceptions of Peer Pressure, Peer Conformity Dispositions, and Self-Reported Behavior Among Adolescents. Developmental psychology, 22(4): 521-530. 

 [27] Magnusson, C., Trost, K. (2006). Girls Experiencing Sexual Intercourse Early: Could It Play a Part in Reproductive Health in Middle Adulthood? Journal of Psychosomatic Obstetrics and Gynaecology, 27(4): 237–244. 

 [28] Aszmann, A., Szabó, P. (1990). Serdülők önmagukról: Egy nemzetközi felmérés tanulságai. Pedagógiai Szemle, 9: 818–830. 

 [29] Berndt, T. J. (1979). Developmental Changes in Conformity To Peers and Parents. Developmental psychology, 15(6): 608-616. 

 [30] Reich, W. (1973). The Function of the Orgasm: Sex-Economic Problems of Biological Energy. Farrar, New York, Straus and Giroux. 

 [31] Bloss, P. (1967). The second individuation process of Adolescence. Psyhoanalitic Study of the Child, 22: 162–186. 

[32] Schilder, Paul (1999). The Image and Appearance of the Human Body: Studies in the Constructive Energies of the Psyche. Routledge.