Oktatási anyagok / Oktatási anyagaink / Elsősegély

Újraélesztés oktatása

dr. Eörsi Dániel, Takács Péter

Háttér

Fő üzenet: hirtelen halál vagy annak gyanúja esetén oda kell menni, meg kell tudni állapítani a klinikai halált és meg kell tudni kezdeni a laikus szintű újraélesztést. A gyors segítség életet menthet! (1. ábra)

Alapfogalmak:

Életjelek: légzés, vérkeringés.

Klinikai halál: légzés és vérkeringés teljes vagy részleges hiánya, azonban visszafordíthatatlan szöveti károsodás ebben az állapotban még nincs

Laikus szintű újraélesztés (angol nevéből: basic life support – BLS): egészségügyi képzettséget nem igénylő azonnali mesterséges szívmasszázs és lélegeztetés

Életünket alapvetően biztonságban éljük, ezzel együtt bármelyik pillanatban történhet olyan váratlan egészségkárosodás, mely azonnali cselekvést igényel. Ezeket a mindennapjaink során életet veszélyeztető helyzeteket két csoportra oszthatjuk:

1. balesetről beszélünk külső behatás esetén

2. azonnali ellátást igénylő belső elváltozásoknak nincs ilyen frappáns összefoglaló neve a magyar nyelvben, legtöbbször rosszullétnek nevezzük őket

Minden esetben az első észlelő személynek kell elsősegélyt nyújtania függetlenül attól, hogy egészségügyi végzettsége van-e – emiatt a laikus elsősegély-kompetenciák kialakításának kulcsfontosságú jelentőséget tulajdoníthatunk.

Az elsősegély számos területen válhat szükségessé (sérülések és égések kezelése, vérzéscsillapítás, eszméletlen személy ellátása, lázcsillapítás, alkohol- vagy egyéb mérgezés veszélye stb.), mindezek közül azonban kiemelkedik az újraélesztés jelentősége. Magyarországon évente mintegy 20.000 hirtelen szívhalál történik, emellett más okból is szükségessé válhat az újraélesztés.

Az újraélesztés elméleti háttere, hogy két alapvető, folyamatosan működő folyamat elengedhetetlen az életben maradásunkhoz: a légzésünk és a vérkeringésünk. Ezek természetesen egymás működésének is feltételei, tehát ha leáll a légzésünk, akkor nagyon rövid időn belül leáll a vérkeringésünk is, és fordítva. Légzés és/vagy keringés hiányában az agysejtek rövid időn, maximum 5 percen belül visszafordíthatatlanul elpusztulnak, ezért hirtelen halál gyanúja esetén az életben maradás feltétele az azonnal megkezdett külső beavatkozás – elsősegélynyújtás. Az esetek többségében egészségügyi szakszemélyzet nincs jelen, tehát óriási jelentősége van annak, hogy a laikus társadalom minél nagyobb hányada rendelkezzen alapszintű újraélesztési kompetenciákkal.

A laikus szintű újraélesztés legnehezebb része, hogy mindig váratlan helyzetben van szükség erre a készségre – ehhez pedig olyan lélekjelenlét szükséges, melyet nem könnyű tanulni. Ráadásul az elsősegélynyújtó gyakran közvetlen hozzátartozója a bajbajutottnak, mely rendkívüli érzelmi megterhelést jelent. A megoldás a laikus szintű újraélesztés rutin-szerű elsajátítása, mely alapos képzést és gyakorlást igényel. Nemzetközi ajánlások szerint a lakosság 15%-a kellene, hogy ilyen készségekkel rendelkezzen, és a már képzésben részt vett BLS ismerettel rendelkezők évente vegyenek részt újra hasonló irányú képzésben. [1]

A laikus újraélesztés folyamata egyébként logikus, áttekinthető. A teendők a következők:

1. Gyors felismerés

2. Segítséghívás és a mentőszolgálat értesítése

3. Szívmasszázs – esetleg kiegészítve befúvásos lélegeztetéssel

+1. Külső defibrillátor használata, amennyiben elérhető.

Alapszabálynak tekinthető, hogy az újraélesztésnél nem attól kell tartani, hogy esetleg rosszul csináljuk, mert azzal többet ártunk, ha nem teszünk semmit. Ugyanakkor a BLS fázisainak csak egy helyes sorrendje van, és az egyes mozdulatok is csak egyféleképpen alkalmazhatók helyesen – tehát a legtöbb pedagógiai helyzettől eltérően ezen oktatás során nincs helye az egyéni értelmezéseknek, személyes adaptációknak. Megfelelő gyakorlás során szerzett rutinnal ki lehet küszöbölni egyes gyakran előforduló hibákat, melyek ronthatják az újraélesztés hatékonyságát. Ezért a laikus újraélesztés során végig a helyes algoritmust kell képviselni, oktatni. Ugyanakkor nagyon kell ügyelni az oktatás során a pozitív megerősítésre, bátorító kommunikációra is, hogy mindenképpen azt érjük el, hogy a résztvevők éles helyzetben bátornak, hatékonynak éljék meg magukat.

Ugyanez részletesen:

0. Meggyőződés a biztonságos helyszínről: Az újraélesztő és az újraélesztett biztonsága érdekében győződjünk meg a helyszín biztonságosságáról. Minden esetben a legfontosabb a saját testi épségünk megőrzése, így a helyszín vizsgálata kiemelt fontosságú a BLS sorozatában. Kerüljük el a környezeti veszélyeket: elektromosság; vizes/síkos felület; mérgezés: gázok, vegyszerek; fertőzés. Az újraélesztés gyakran közúton történik, ilyenkor meg kell állítani vagy el kell terelni a forgalmat már a rendőrség kiérkezése előtt.

1. Gyors felismerés. A legfontosabb tünetek az eszméletlenség és a normális légzés hiánya. Hirtelen halál gyanúja esetén a bajbajutott fekszik, nem mozog, nem beszél. Ha ezt észlelem, a teendőim a következők:

• megszólítom, vállainál fogva óvatosan megrázom (max. 5 másodperc). Ha reagál, akkor nem halt meg.

2. Segítséghívás.

• ha nem reagál, akkor segítséget hívok: bárkit a közelből, mert egyedül nagyon nehezen lehet újraélesztést végezni. Ennek ideje a helyzettől függ, az esetek többségében néhány másodperc.

3. Újraélesztés

• Ha elindult a segítség, akkor légutat biztosítok. Ehhez a bajbajutottat hanyatt kell fektetni, fejét óvatosan hátrafordítani, állát kézzel előreemelni. MEGJEGYZÉS: sokan tartanak attól, hogy ezen mozdulattal esetleg még nagyobb bajt csinálnak (pl. nyaki gerincsérülés esélye miatt), de ez a félelem nem megalapozott. A légzés hiányánál nagyobb baj nem érheti a bajbajutottat, a légút biztosítása tehát biztosan javítja a túlélés esélyeit. Ezt követően a bajbajutott szájüregét is érdemes megvizsgálni, van-e benne valamilyen idegentest, ha ilyet találunk, ezt próbáljuk meg eltávolítani. Ha a légútbiztosítást követően a bajbajutott reagál (pl. nyög, mocorog) akkor nem halt meg – ettől még mellette kell maradni, de nem kell újraélesztést végezni. Ezen fázis is néhány másodpercig tart.

• Ha nincs látható reakció, akkor légzést vizsgálok. A beteg hátrahajott feje fölé hajolok, a mellkasa felé nézek. Három érzékszervemmel is vizsgálom egyszerre, hiszen, ha lélegzik, azt meghallom, a mellkasmozgást meglátom, illetve a levegő áramlását az arcomon is érzem. Ha 10 másodperc alatt van 2 kielégítő légzőmozgás, akkor nem halt meg. Ha nincs kielégítő légzés, akkor

• mentőt hívok. Erre a korábban odaszólított segítőt kérem meg, felszólítom, hogy mondja el a pontos helyzetünket, és hogy megkezdett újraélesztéshez kérünk segítséget. A többi paraméter (bajbajutott neve, életkora, esetleges betegségei) nem játszanak jelentős szerepet ilyenkor.

• Ezt követően azonnal mellkas-kompressziókat kezdek. Ehhez a mellkasról, amennyiben lehetséges, a ruházatot eltávolítom, ezt gyorsan kell megtennem, tehát magát a ruhát nem fogom kímélni. Két kezemet összekulcsolom és a mellkas közepére helyezem. A csontos kéztő fekszik a bajbajutott szegycsontjára. Könyököm egyenes, így nyomom a mellkast kb. 5 cm mélyen, 100-120/perces frekvenciával. Minden nyomást követően engedem a mellkast teljesen felemelkedni. Nem baj, ha bordarecsegést hallok közben.

• Választhatok: folyamatos mellkasnyomást végzek befúvásos lélegeztetés nélkül, vagy befúvást is végzek. Ha úgy döntök, hogy befúvást is végzek, akkor 30 mellkasnyomást követően történik a kettő darab befúvásos lélegeztetés. Ehhez a bajbajutott fejét hátrahajtom. Orron és szájon át is lehet lélegeztetni, ehhez a másik nyílást kézzel be kell fogni. A befúvás legyen lassú, alapos, a kettő között engedjük kiáramlani a levegőt. Ha jól csináljuk, szabad szemmel látható a mellkas emelkedése. Amennyiben kéznél van zsebkendő (ezt kérhetünk a segítő partnerünktől) úgy azt a higiéniai megfontolások miatt érdemes lehet a bajbajutott arcára tenni és ezen keresztül elvégezni a két befújást.

• A 30 mellkasnyomás – 2 befúvás arányt fenntartom a mentő kiérkezéséig (illetve a folyamatos mellkasnyomást akkor, ha így döntöttem). Egy elsősegélynyújtó maximum 2 perc alatt (tehát 7-8 ciklust követően) annyira elfárad, hogy már nem tudja kielégítően végezni a kompressziót, ilyenkor cserélni kell. Erre megkérhetjük a mellettünk álló segítségünket, vagy egy másik, a helyszínen jelenlévő embert.

+1 Automatizált külső defibrillátor használata

Külső defibrillátor egyre több, forgalmas helyen található (iskolák, kulturális intézmények, bevásárló központok, repülőterek és vasútállomások stb.). Külső defibrillátor akkor kerül az elsősegély-nyújtás helyszínére, ha van külön ember arra, hogy utánanézzen. Az információ forrása lehet a mentőszolgálat, egyes mobiltelefonos alkalmazások is térképes nézetben feltüntetik, hogy hol található ilyen jellegű készülék. Sok esetben a helyszínt ismerők is segíthetnek (pl. biztonsági őr, portás). Ha a defibrillátor felkeresésére nincs külön ember, az elsődleges elsősegélynyújtó nem hagyhatja abba a mellkaskompressziót, ezáltal is időt veszítve a defibrillátor felkutatásával. Az automatizált külső defibrillátor külső defibrillátor használata egyszerű, a legnagyobb kihívás itt is a megfelelő lélekjelenlét. A gép automatikusan utasításokat ad az elsősegélynyújtóknak a defibrillálás lépéseivel kapcsolatban.

A defibrillátornak két lapátja van, és a gépen általában pontosan le van rajzolva, hogy hogyan kell őket felhelyezni. A gép megállapítja, hogy kell-e elektrosokkot alkalmazni (ritmusanalízis folyik, ne érjen a beteghez! – ekkor a bajbajutottól hátrébb lépve meg kell várni, hogy a gép elvégezze a szükséges analízist), ezt hangosan mondja (legtöbbször angolul), több típus ki is írja. Ha elektrosokk leadása szükséges, akkor mindenki hátrébb lép egy lépést, az esetleges fém berendezési tárgyakat (pl. radiátor, gázcső) nem szabad megérinteni. (Ennek betartásáért a sokk gombot megnyomó – általában a mellkaskompressziót végző – gondoskodik. Szintén ennek a személynek a felelőssége a környezetének felszólítása is – Hátra! Senki se érjen a beteghez!) Ezt követően sokkot alkalmazok, a defibrillátor segít, hogy melyik gombot kell megnyomni. Ezt követően gondolkozás nélkül folytatom a mellkas kompressziókat. A defibrillátor hangosan mondja majd, hogy mikor esedékes a következő sokk.

Meddig végezzük az újraélesztést?

Az újraélesztést addig végezzük, amíg a mentők, vagy a szakmai segítség a helyszínre nem érkeznek. Abbahagyható (illetve akár el sem kezdendő) az újraélesztés, ha:

- észleljük, hogy a bajbajutottnak az élettel összeegyeztethetetlen sérülései vannak - egyértelmű halottjelenségeket tapasztalunk (pl. hullafoltok)

- biztosan tudjuk, hogy a bajbajutott alapbetegségei amúgy is rövid távon halálhoz vezettek volna (pl. áttéteket adó daganatos betegség)

- ha az elsősegélynyújtók kimerültek, nem bírják tovább

- 30 percen túl, ha nem érkezett segítség (ez városi környezetben ritkán fordul elő)

Gyermekek újraélesztése:

alapvetően ugyanaz a folyamat, de a mellkas nyomását kisebb erővel, kevésbé mélyen végezzük. Szintén fontos, hogy a gyermekek újraélesztésekor a befújások prioritást élveznek a mellkaskompresszióval szemben, a ciklust 2 befújással, majd a mellkaskompresszióval kell megkezdenünk. A fentebb említett 30 mellkaskompresszió: 2 belégzés arányát pedig ebben az esetben 15 mellkaskompresszió: 2 belégzés kell, hogy felváltsa.

Can do statements

• A diák akarjon segíteni, ha bajbajutottat lát. Minden egyéb feladatát hátrahagyva menjen oda a bajbajutotthoz, és kezdje meg a segítségnyújtást

• Készség szinten ismerje a laikus újraélesztés folyamatát.

Óravázlat

Az elsősegély oktatásához ambu babákat használunk. Az oktatást képzett oktató végzi. Az oktató lehet szintén laikus, nem feltétel, hogy „éles” újraélesztés tapasztalattal bírjon, mert ambu babákon is megfelelő rutint lehet szerezni. A fenntarthatóság jegyében minden nagyobb közösségben (pl. iskolában) kellene, hogy legyen néhány képzett oktató, akik rendszeres (pl. évenkénti) BLS képzést tartanak a többieknek. Ehhez nem kell minden iskola saját ambu babával rendelkezzen, jó szervezés esetén járásonként néhány eszköz elegendő, hiszen azokat körbe lehet adni.

Képzési koncepciónkat az úgynevezett. „négylépcsős oktatási módszer” alapján végezzük. [3, 4]

1. lépcső: rövid bevezetést (de nem elméleti prezentációt) követően valós idejű bemutató. Az oktatók megcsinálnak egy BLS-t.

2. lépcső: részletes bemutató a műveletek értelmezésével. Az oktatók újra végigcsináják, de már lassan, az egyes műveleteknél magyarázzák, hogy mi történik, ebbe a folyamatba szövik bele az elméleti tudnivalókat (tehát nincs külön elméleti prezentáció).

3. lépcső: bemutató egy kiválasztott diák irányításával. Elsőre érdemes egy rátermettnek tűnő diákot választani, aki az oktató mellé áll és ő diktálja neki a BLS lépéseit. Magát a műveletet továbbra is az oktató végzi, azonnal határozottan javítja a pontatlan instrukciókat, helytelen műveletet nem mutat be, mert ez nem tancélos. A koncepció alapján ez a fázis az oktatás lényegi része, ennek során sajátítják el a diákok a lépések sorrendjét, jelentőségét, itt „tesznek rendet a fejükben”. Jó, ha jut idő arra, hogy minél több diák részt vegyen ebben a fázisban is.

4. lépcső: a diákok önállóan végzik a gyakorlatot. Lehetőleg minden résztvevő legalább két teljes BLS-t végigcsinál segítővel. Az oktató feladata:

- a súlyos hibák javítása, ugyanakkor folyamatos biztatás, pozitív visszajelzés is szükséges.

- passzív diákok motiválása, rákérdezés („miért nem akarod csinálni?”), ugyanakkor fel kell ismerni, hogy mikortól nem érdemes tovább forszírozni.

- még a sokadik alkalommal se vicceljük el, nagyoljuk el a folyamatot, minden esetben mindent pontosan úgy végezzünk, mintha valóban éles helyzetben lennénk.

A Balassagyarmati Egészségnevelő Programban a teljes rendelkezésre álló időt a laikus újraélesztés oktatására fordítottuk, nem foglalkoztunk a többi kompetencia (vérzéscsillapítás, égés ellátása stb.) fejlesztésével, mert messze ennek van a legnagyobb jeletősége az életbenmaradás arányának javítása szempontjából.

A témához tartozó online interaktív tananyagunk:

Elsősegélynyújtás és BLS

Hogy tetszett, amit olvastál?

Visszajelzést adok